Főleg, ha ez családon belül történik, mert rossz a kapcsolatod az anyáddal, akinek a felfogása egyenlő egy 16 éves csitriével. Elnézést.. általánosítottam, egy olyan csitriével, aki ténylegesen csitri. Tökmindegy ebből már sehogy sem jövök ki jól. 

Alig van időm élni, és amikor itthon vagyok picit mindjárt csúnya veszekedés sorozat övez mindent, mert érthetetlen és nem normális az én drága ősöm. Valahogy képtelen elfogadni az én véleményemet, képtelen engem végig hallgatni és normális ember módjára választ adni, vagy hasonló, nem. Neki őrjöngeni kell és olyan dolgokat a fejemhez vágnia, hogy a helyében elásnám magam. 

A barátnőmet viszont isteníti, mert hát ő milyen okosságokat tud neki mondani pasik terén, meg meg meg hát na. Menj a francba akkor. Majd fogok neked hiányozni, ha szeptemberben bejelentem a költözésem, mert te ugyan még nem tudsz róla, de szeptemberben én elköltözöm. 

Ilyen az élet... - mondta a bohóc és könnyes szemmel felrajzolta a mosolyát.

Nem tudom, hol kellene kezdenem, egy ilyen első bejegyzést vagy legalábbis térhetek e rögtön a lényegre? Kezdjük inkább 1-2 alap információval rólam. Katalinnak hívnak, persze ennek jobban tetszik az angol változata, de ha azon is variálni szeretnék akkor hívj kérlek Ket-nek. Köszönöm. Szerintem nem, olyan fontos tudnod, hogy hány éves vagyok, bőven nagykorú és elég gondterhelt, ahhoz, hogy már ne 12-13 éves legyek, aki csak a divat miatt aggódik. Nem lesz chat, mert fölösleges, ha szeretnéd kifejteni a gondolataid, akkor kérlek tedd meg hozzászólásban. (Esetleg később szó lehet egy vendégkönyvről) 

Az oldal történetesen blogként fog üzemelni, akkor ha lesz miről írnom, mert érdektelen összevisszaságnak híve nem vagyok, ha nagyon nem lesz miről írnom, majd vállalok kritika írást. 

Ket